Azt mondta, hogy alföldi naplementét Szeretne látni, meg igazi hideget a magnóba. És roppant nagy faleveleket, mert azon (õ szerinte) lehet repülni. Aztán fákat rajzolt egy lapra és Kirakta az elsõ parkoló autó Szélvédõjére. „Utazik –mondta- Utazik az erdõ” Úgy hallotta a kabátom zsebébõl Beszélgetek vele. Nekem már akkor sok üllõ Bádoglemez, és köszörû volt a témám Nem értette. Azt mondta játszunk cicásat: Nyávogni fog, én meg simogassam.
A feszesség tengelyére
A feszesség tengelyére ösztönösen felkúsznak az indák. Innen több, onnan kevesebb a kettõ között odakapcsolt zászló. Övé, enyém. A Szomszédom kertjét nem ismerem. Hát még egy kínaiét... A rend kedvvért rendet rakok, és lefújom szprével a farakás pókjait. Elhúzkodom a gallyakat, kiirtom az indát a feszség tengelyein.
Napszámot fizetek „Sajtot eszem, bort iszom, és Sugárzást gyûjtök magamba” Ennyiért az összes földesúrnak megéri karó a baboknak. Nap felé! Élõszóval. Több, mint elõre! Teljesen evidens. Aztán elrakom a sajtot, a bort és alszom valamelyik reggelig. E tengely köré, gondolom érdemes indákat futtatni.
A fõzelék visszadõl a lábosba, onnan kinõtt Gõz-indái kergetik a napot. (vágás lesz!) És mama! nem a penészes befõttek miatt ilyen üresek ezek a tenyérbe köhögött Tengelyek, Amiken úgy fordulok meg hogy, mindig az arcom van lent. Mondom: Ebben teljesen a holdra hasonlítok.
Különben csak az indáim nyújtom ki, hogy valamit elérjek. Egy Sci-fiben a kollektivizálás lenne a célja, Hogy mindent magamba gyûjtsek. De itt csak az égitestek egyeznek, Különben minden más elem szét van hagyva, és anyu elment És nem tudja most összerakni … Szegénynek, ha elmondanám, hogy direkt borogatom ki…
Innentõl több fog lenni egy nap. Elkapom a farkát, megugat. Nem futhatok versenyt a föld árnyékával. Pedig akkor biztos megismerhetném Akár egy kínai kertjét is. Hát még a szomszédomét.
És ahogy elfogynak az esték, lassan összeérnek az indák. Csódamód! hogy be illjen mesének is. És szó ne essék az igazi nyomorról: Hogy idõközben egy kínai kertjének farakásán fújkodom szprével a pókokat.
Pókláb.
Mind igazából Túl a szájpercen összeállva. Pizzatészta, Égetés elõtt,. Megörökösödés, A szerelem stilizált Jelképeivel. Nagyon.
Szétvetve, Mint a virágágyás, Vakondtúrás, Kedves rögje, A hantok. Kiröhögnek A belõlük Kihajtó Giliszták, Férgek, Kukacok.
A periódus: Pókláb. Ízelt, ízesített, cukron ragadós. Alatta lassabban tanulok, Ha fölém is eljut.
E három vers jól reflektál egymásra. Mintegy segítik a másik értelmezését. Akár egy ciklus alá is lehetne rendezni. Szóval ajánlom e 3 vers egy szövetnek tekintését! Az érthetetlenség vádjával meg ne dobálózzunk, amíg el nem kezdünk egy verset elolvasni, elemeire szedni, és magunkévá tenni. Ellenben tessék így eljárni ezen versekkel.
/
