A Sorokat ostobán írmeltetem: Ebben a versben nincs semmi érzelem! Nincs ebben a versben nincs szerelem Nincs ebben a versben semmi értelem Nincs ebben a versben semmi érzelem! Nem vagyok senki olyannyira nem, Hogy ebben a versben nincs semmi érzelem. Mindent tudok herceg, csak érezni nem Nincs ebben a versben semmi érzelem. Utolsó vagyok, egy üres és rozsdás bádog em- Ber. Nincs ebben a versben nincsen szerelem Ebben a versben nincsen nincsen nincs érzelem.
A feszesség tengelyére ösztönösen felkúsznak az indák. Innen több, onnan kevesebb a kettõ között odakapcsolt zászló. Övé, enyém. A Szomszédom kertjét nem ismerem. Hát még egy kínaiét... A rend kedvvért rendet rakok, és lefújom szprével a farakás pókjait. Elhúzkodom a gallyakat, kiirtom az indát a feszség tengelyein.
Napszámot fizetek „Sajtot eszem, bort iszom, és Sugárzást gyûjtök magamba” Ennyiért az összes földesúrnak megéri A karó a baboknak. Nap felé! Élõszóval. Több, mint elõre! Teljesen evidens. Aztán elrakom a sajtot a bort és alszom valamelyik reggelig. E tengely köré, gondolom érdemes indákat futtatni.
A fõzelék visszadõl a lábosba, Vagy onnan nõ ki. Gõz-indái kísértik a napot. És nem a penészes befõttek miatt ilyen üresek ezek a tenyérbe köhögött Tengelyek, Amiken úgy fordulok meg hogy, mindig az arcom van lent. Mondom: Ebben teljesen a holdra hasonlítok.
Különben csak az indáim nyújtom ki, hogy valamit elérjek. Ha egy Sci-fibe lennék, biztos az kollektivizálás lenne a célja, Hogy mindent magamba gyûjtsek. De csak az égitestek egyeznek, Különben minden más szét van hagyva, csak anyu ment el És nem tudja most összerakni, szegénynek, ha elmondanám, hogy csak ezért borítom ki…
Most innentõl több fog lenni a nap. Elkapom a farkát, megugat. Ez ilyen. Nem futhatok versenyt a föld saját árnyékával. Pedig akkor biztos megismerhetném Akár egy kínai kertjét is. Hát még a szomszédomét.
És ahogy elfogynak az esték, lassan összeérnek az indák. Csódamód, hogy elég teátrális legyen mesének.
Nem mesélhetem el a hétköznapi tragédiákat: Hogy idõközben egy kínai kertjének farakásán fújkodom szprével a pókokat.
Egy soros 21 sorban Luji apó legszebb zenéi közül. Fûrészre, fagottra
Gáz lámpában Evett szép kandallóm Ülök elõtte. Be károsít Be kímél. Ülök, Fejjel, neki gyúl Ki jut ki Nyúl ki nyúl? Ám, ha már Ma el megy Meg karcolja A tyúkrács De ha MEG is, Nem ÁT, De ki. És Benn A lámpa, gyulladt Még imént. Akkor különben Átlátszik, és Benn le megy Egy kis sweet, Luji, luji….
A város korpás haját Végigfésültük. Végül gõzt akart, Én Gejzírt. Olyan volt, mint mikor Az óvodában sárgagyúrmát Pirossal préseltem: Izgatott, hogy nem lehetett Utána szétválasztani. Az után õ akart romantikus lenni, És a metró lámpáit holdakhoz hasonlította. Én a melleit láttam beléjük.
Azt mondják meg, hogy kell És hogy nem lehet Kell, hogy nem szabad Hogy sapkát kötött a mama A fejedre, hogy abba maradj!
Kevés mindent ez a marok Szemcse a kezemben Szerintem macska szaros Leszek elõbb-útóbb. biztos Találok egy gubacsot Belõle a homok alatt Kell hogy… mondom Kell hogy! mert beleszart! (neki bezzeg szabad)
Nagy, meg kicsi… (hozzám képest) Mérettelen konfekció Ilyen, olyan, izébigyó… Minden szavam ennyi… Megenni, a sajtotrépát Meg az untésutált Tankláb spenótót is Büdöskölyke… A Büdös Kölyke Lehetek még…
Itt és most ívek, régi biciklik Küllõi : két dimenzióban hazundak a mesekönyvek, A bicik nem is gurulnak!
a bot nem kard A kard nem bot többé.. Valaki gyilkos szavakat Mondat be velem a fagyis tölcsérembe És a túloldalon örjöngõ tömeg Skandálja vissza A mondatok végét. VÉGÉT!
Nem szeretem már ezt anyuka… De akkor is felveszed, akkor is Felveszed, akkor is ! Akkor is? Akkor is, ha nem szerem Akkor is, anyuka? Akor is? Ha nem szeretem? Akkor is? AKKOR IS!
Mindig ilyet… Diabetikus kedvesség… Oda basszák, nesze Egyék igyék! Azt meg rakja le! Mert nem maganák kéne Piszterelni azt… dekor! Megalázocságtalacság? Hogy? Hol? Mikor?
Azt mondta, hogy alföldi naplementét Szeretne látni, meg igazi hideget a magnóba. És roppant nagy faleveleket, mert azon (õ szerinte) lehet repülni. Aztán fákat rajzolt egy lapra és Kirakta az elsõ parkoló autó Szélvédõjére. „Utazik –mondta- Utazik az erdõ” Úgy hallotta én a kabátom zsebébõl Beszélgetek vele. Nekem már akkor sok üllõ Bádoglemez, és köszörû volt a témám Nem értette. Azt mondta játszunk cicásat Õ nyávogni fog, én meg simogassam.
Van hogy kitekeri, És bematricázza az olyan szívvel Amit csak egy bizonyos kombinációval Lehet a billentyûbõl kitekerni, és amibõl Annyi van az iwiwen azalatt, aki kitekeri.
Nem tudom megcsinálni Megtudom csinálni Mezemet letépve Kiabálom a világotjeneltõ kamerába A nemzetemet (a gazdám) Zászlót tartok a Fejem fölé Fényképezz így le Ilyen egyszer van Amíg a ki nem mutatható Nem is keresendõ drogokmiatt Minden edzõ terembe Nem szereltetik be a Defibrillátort. Világcsúcsot döntöttem. A Kormány fõnökei Atyáim sok lyukba bújó Õs nyulaim mind Tapsolni fongnak hátam megveregetik A kezemet a kezükbe rakják Közel lépnek és arcon csókolnak majd. Azt énekelték Egy világ és egy álom Sokszor; most is duruzsolják Belém masszírozzák Mint izomlazító krémet Amíg a te országod ledobja Az enyém felszedi és Összerakja Embercsontból a stadiont, Ott ököl vívnak majd, Meg birkóznak divatárúban A kicsik, a nagyok úgy varratják Meg maguknak a jövõt, Átszabatják a múltat. Szeretem a túrórúdit. A túrórúdugrást. A Garázsban állót Faültetvényt, és a meghajtást Ami elõrevisz a siker felé, „Ne csak gondold, érzed lásd Tedd is meg .” (Niké nem hazudik, a tendencia küld el hogy vissz küld magad) Sajtókonferenciát tartok Nyereg van a hátamon Számban nyalóka Kezembe egy itt felejtett Márkás nõi bugyi.
El kell mondjam, nem fasza, hogy nekem még Jan 25.-ig van vizsgám. Plusz a laptop is szarrá ment pont a finsben. Faszán fáradt vagyok. De legalább menő hajat csinált ma a fodrász, akivel Zrínyiről és Platónról beszélgettünk.
Nekem tele a tököm az ELTE ETR rendszerével. És nem igazán értem, hogy miért kell nekünk még mindig az ostoba index, ha nem számít semmit a jegy, amit abba írnak, hiszen az ETR a mérvadó. Amiben megesküszöm, hogy felvettem a vizsgát, de bimm, most nincs felvéve. Hogy mi a jó fasz élet van ilyenkor...
majd kiderül. (milyen jó dolog is ilyenre várni, hát még szembesülni vele az volt aztán a móka)
De, elkezdetem ásni kicsiny sírom, melybe január huszonötödike után szándékszom dőlni, abban az esetben, ha nem bukok semmin. Ha igen akkor előbb (attól függ mi az).
Négy napos pihenő után újra az ELTE BTK "A" épületének büféjében ülök. netezem (otthon nincs net még mindig, és ez már túlságosan is dühítő), melegszem, megyek a könyvtárba. De elébb melegszem Fél órát késett a busz, a hőmérséklet -15 fok. Ezen az éghajlaton nem lehet emberi életet élni. Megvolt az is, hogy nem olvastam egy sort sem, és nem írtam le egy mondatos sem (tegnap). Lassan boldog karácsony, az alábbi lapra meg jól előfizettem.
Az a gond, hogy a T-online egy elég szar szolgáltató (lett?). Illetve átvette az amolyan magyar morált a hibajavítások terén. Egy hete küzd velük apám, hogy a nyomorult internet ugyan menjen már ha fizetünk érette, és egyáltalán miért volt indokolt az ADSL Bridge csere? Telefonálásai után két nappal géphang jelenti be a probléma megszűntét, ami hiteltelen, hazug állítás, mert a probléma nem hogy stagnál, de napról napra növekszik. Azelőtt még öt percig is lehetett netezni, úgy hogy nem dobott le egyszer sem, mára ez az idő egy perc alá csökkent. Úgyhogy kénytelen vagyok nagyfatertól netezni. Még jó hogy neki is van egy éve ADSL, különben recseghetnék a modemessel, pont mint a 90-es években. Mit lehetett akkor megnézni a neten? Se blogok, se google termékek, se MSN...
Asszem be kell iktatni majd a vizsgaidőszakba egy buta-napot, amikor egy betűt nem olvasok el, írok le, és nem használok egetverőenecetverően okos kifejezéseket. Csak hőőőőzni és ámmmogni fogok!
/
