Így néz ki a világ. Legalábbis a számomra megközelíthető része. Ugyanis
Június 28.-ától mintegy ebbe záraztam bele. Mivel az útlevelem lejárt, ezen belül szabad még utaznom, az én emberbarát személyigazolványommal, anélkül hogy rá legyek kényszerítve, meg legyen tőlem követleve
(„mutatóujj-lenyomat megkövetelése a második lépés”) saját érintésem hitelének igazolásának archívumba bocsátása.
Ez köztudottan a bűnözők megalázásának (azonosításának stb…) első lépése ez. Én pedig legjobb tudomásom szerint nem vagyok bűnöző, így inkább elzárkózom ennek regiszterébe tartozó gesztus tételétől, egyfelől.
De tovább megyek: ez emberellenes bűn. Emberellenes, ahogy elítéljük a holokauszt személyiségtől, emberségtől, élettől, mindentől megfosztó rémét, hogy embereket aláztak meg, fosztottak ki, tették azzá a szánalmas korcs-lénnyé, amivé azelőtt majdnem hogy csak lehetetlennek tűnt tenni az embert, és amitől az óta irtózunk és jó esetben küzdünk újra bekövetkezése ellen. De kérdem én: az között, hogy valakinek a csuklójára tetoválnak, és az között, hogy valakit mintegy valamit valamiért elven (utazást… ilyesformán a szabadság illúzióját cserébe ujjlenyomatért) arra kényszerítenek, hogy az ujjlenyomatát meghagyja, archívumba bocsássa, önmagán kívül más emberek szabad rendelkezésére (mivel az ez által való azonosítás szabad, és ha másra nem is használják, de valamire használják). És mivel az ember testének mintázata az őt legevidensebben azonosító tényező, az ember, mint a változáshoz való teljes jogú lény, létének mintegy bizonyítéka, ennek egy darabját elcserélni, birtokba bocsátani, eladni… bűn. Olyan bűn, melynek elkövetőjévé, és elszenvedőjévé is válnék, ha megtenném. Ezért saját emberségem tudatában, emberi méltóságomhoz való jogommal egyszerűen nem tehetem meg. Nem bocsáthatom a saját érintésem bizonyítékát, egy elvont valaminek, (állam? Nemzetközi rendőrség?) a birtokába. Ha megtenném, innentől olyan lenne, mintha jogosítványt adnék arra, hogy saját testemen kívül más érintsen az ujjammal, az érzékelésem banalitását másra testálnám. Ezt jogállamban élő, gondolkodó ember tudja hagyni? Számomra elképzelhetetlen…
Így amíg választhatok, addig köszönöm maradok szeretett Európám „szűk” határain belül. Ha másképp nem ezzel is tiltakozva a microchipes útlevél, és különösen az ilyen módú személyazonosítás ellen.
Felmerül, hogy valószínűleg nem azért találták ki, hogy feltétlen megalázzák Európa lakosságát, hogy megfosszák valamitől. Így a büszke rendszerbarát okos bólogatása az, hogy kell, mert így kevéssé élhetnek vissza a személyi adataiddal! Ez ott sántít, hogy eddig is fotóról azonosítottak egy határátkelésnél. Benéztek az autóba, bólintottak egyet, és mehettél. Változás várható ezek szerint a határátlépések menetében is? Vagyis kiszállítanak az autóból, ujjlenyomatot vesznek, majd ellenőrzi, a csippen lévő adatot, és ha egyezik, mehetsz? És ha nem így van akkor, meg mire való? Ha most is az elsődleges biometrikus adatom (arcocskám) alapján azonosítanak majd, akkor mi értelme van annak, hogy megaláztak saját ujjlenyomatom mintavételével? Aki neadjisten vissza akart élni eddig az én ostoba képemmel, így is ugyanígy vissza tud élni vele. A másik kétely pedig abból adódik, hogy mint azt bankkártya másolóktól tudhatjuk egy micorchip hamisításához nem kell sok ész, sem technikai fölény. Vagyis az adott bűnöző, aki az enyém azonosságommal akar merényleni, könnyen becsempészheti becses nevem alá saját azonosságait. Persze, nekem akkor is ugyan az lesz a testjegyem, de ez vajon valakit érdekelni fog-e? Ha engem utána elsődleges (elvont) azonoításra alkalmas adatom: nevem alapján azonosítanak úgy is. Vagyis ugyanúgy elvisznek… és ha a drága bűnelkövető okosabb, mint egy ötödikes, és még mondjuk a nagy adatbankban is megmásítja sajátjára cserélni nem cseréli, kitudja de manipulálja az ott szereplő archívumot nem leszek saját magam azért bűnös, mert az ujjlenyomatom nem a várt mintát produkálja?
Ezek után gondolkodóba ejt az egész procedúra, új útlevélrendszer szükségessége, és hitele.
Átjav. Nem mentette az első javítást 
/
