Nem voltam elragadtatva, bár a Kispál tényleg táncolt. Nyögvenyelős volt, feszült, és le lettem magázva. Ti. a Lovasi által mint közönség. Így hogy: önöknek. Attól hogy a Müpába nyomja valaki még nem kell "viselkedni". "Józsi egy múzeumba vagy bazmeg " - mint azok a srácok, akiket várakozás közben láttunk sörrel a kezükben kölekedni. A kivetítőn meg, ami a koncert mögött ment az több a volt rossznál. Ilyen, hogy a "cica vigyáz" és berak egy macska fejet, az hátszóval gáz. Tom-pán-szólt tom-pán-szólt tom-pán-szólt. Amúgy el lehetett lenni.
A Kipu koncert vasárnap azért volt jó, mert a 30y előtt játszottak és elegen voltak, de inkább sokan. Ha ez így marad, akkor el lehet mondani, hogy kezdenek befutni. Ha ez nem marad így, akkor nem lehet elmondani, hogy kezdenek befutni. A 30y meg már túlfutott. "mindenki, mindenki, mindenki".
Tommy Emmanuel megvan? Én is csak pár hete ismerkedtem meg vele, tök véletlenül a barátnőm mutatta nekem ezt a számot, ami tetszett. Ennek örömére tegnap este diákjeggyel mindössze 300 pénzért (ma drágábban teáztam) megnéztük az ürgét élőben a müpában (ahol két éve nem voltam, pedig ott lakunk egy nagyobb köpésre)
Néha a gitár magától játszott, néha kettő gitár játszott magától, néha egy gitáron szólt egy egész zenekar. Én úgy álltam a karzaton, mint a kis srác a cirkuszban: kerekedett a szemem. A faszi valami bűvész-zenegép kombóként játszotta ki az agyamat a helyéről. A gitárját pedig (mintha egyik szerve lett volna) elképesztő tiszteletlen szemérmetlenséggel lényegítette át hol ütőssé, hol vonóssá. De a játékának energiahányadosa is felér egy egész zenekaréval. Ahogy beindult a blues impróban... hát tényleg csak a sör, meg a cigi hiányzott, meg, hogy mozoghassak. Rémisztő volt hogy az egész teremben csak neki volt meg a lehetősége a mozgásra, én ezt dühöngőben akarom végighallgatni egyszer. Az ilyen zenének egyszerűen nem ez a befogadási mechanizmusa, nem ilyen kontextusban oldódik fel, és még az is zavart, hogy kinéztek a farmeringem miatt, ami egy égbekiáltó sznobizmus. Nekem ne akarja senki beadni, hogy képes bluest hallgatni zakóban... még ha Nemzeti Hangversenyteremben is vagyunk.
Pluszban az egészhez: elő, és utózenekarként patunk egy fasza ír együttest, akik ír folk-blues gyönyört játszottak harmonikán, hegedűn, és egy gitáron.
Igazán jó hely ez a Magyarország, ahol az ember diákként nagyjából annyiért, vagy olcsóbban meg tud hallgatni egy ilyen koncertet, mint egy korsó sör.
A Kipu koncert jó volt, az utána kövi zenekarok életérzéséből kinőttem. Lassan lassan azzá az emberré válok, aki Beck's-et iszogat a bárszéken ülve, és a lakáshitelen szívbajozik. Igen, Borsodit ittam Lövenbrau helyett, és még pénzem is maradt, és az utolsó busszal jöttem haza, hogy ma legyen időm dolgozni. A Kipu koncert jó volt, az utána kövi zenekarok életérzéséből kinőttem.
Azért egy ingyenes Kispál és a Borz koncertnek is helyi értéke van a Budapesti árpalettán. Jelesint: tegnap egy kanyi vasat (gyönyörű szavak bukkannak elő bokros szókincsládikámból) sem költöttem. És nagyon büszke fiatal vagyok most, valamit INGYEN élveztem. Nem is akármilyent ráadásul (és bár furcsálltam, hogy Lovasi ott pózol a kivetítő mellett, amin HÍRtv Magyar Nemzet, Lánchíd rádió) mert ez fasza koncert volt, még Kispál viszonylatban is. A két friss hús: a dobos, és a másik gitáros srác nagyon jót tett nekik. Már-már mondhatni, hamvaiból éledt újjá a csapat.
Ezzel azt akarom mondani, hogy öregszenek. A zenéjük is öregszik. Sőt egész nosztalgikus néha ahogy (s amit) játszanak. De nekem ez baromira bejön. (megöregszel, és meghalsz) 22 éves működés után igen, legyen egy amúgy (pedig a lemezen úúúúgyvaaan) pörgős számból, tököm elhagyom kispál-blues! Aki veri a nyálát, hogy milyennek már (baszom ezek) nem ilynek voltak, (még jó, mert akkor olyan szánalmasak lennének mint a Rolling Stones) az menjen 30y-ra picsát, hajat rázni, mert a Kispál és a Borznak nem áll jól punkrockprogresszalter, meg egyáltalán kinőttek az undergroundból. Persze ettől még nem kell Ákosnak lenni, és csak a Syma csarnokban zenélni. No hát akkor örüljünk, vigadjunk emberek: a Kispál él, élt élni fog!
Ahhoz képest, hogy mennyire nyomva volt a rendezvény egy buznyák sörös hordót nem vertek csapra 400 forint alatti áron. Ami azért ezen a szinten irgalmatlan bénaság, mert a kutyának nem volt kedve Kaukázus után hazajönni az utolsóval, de ahol nincs mit csinálni ott nincs mit csinálni. Ám az egyetemre készülő ember a mAmut alatti MaChban is tud sört venni, mert végül is csak egyszer veszik fel az ELTE BTK magyar szakára, tehát meg kell ünnepelni (különben beh’ csalódás csak 397 pont kellett a bejutáshoz a szakra, felül teljesítettem az ötéves tervet), jót kell bulizni. Még ha a jóérzés azt is diktálta volna, hogy nekibasszam a babzsákot a szar szpícsernek, annak, akiről Bukovics élőben tudósított a blogján. (így volt szerencsém látni milyen jó a tumblr.com, nagyon jó). Kevesen voltak HS7-en, aztán Hiller István megjelenésével újabb mélypontjára ért a rendezvény de hamar eltűnt (olyan jó új sérója van, ha valaki látja kérdezze már meg hol csináltatta, de lehet hogy még ott előtte a got2b sátorban) és feltűntek a pontok: nagy hepaj, sok ezer vonítás, sok könny. És a finálé: kaukázus best tuti, amin a bloggerek köszönik, jól szórakoztak.
A Quimby jobb volt mint a Kiscsillag. A Kiscsillag meg jobb volt mint a Quimby. Ez azért butaság mert mind a kettő igen jó volt, de a kiscsillag különösen a quimy. Az esőtől köszönöm eltekintettem volna.(Izzé fáztam magam az elázás miatt. Nagyon.) Mástól nagyjából egészében nem is.
Képek linkelve innen; további képeket itt találtam
A lent említett koncert a hozzáfűzött reményeimet maximálisan teljesítette. Igazi undergound. Magas beton falak, beton galéria, amikből kiállnak a vasak, felül egy kicsit nyílt tér, Pink Floyd zene. Az énekes csákónak egy az egyben Gilmour hangja van. A zenét pedig egy az egyben tökéletesen játsszák. Ami egy kicsit zavart, mert egy-két számot kivéve túl nagy volt az egyezés, tökösebb lett volna egy kicsit átértelmezve. The Wall 20 méter mélyen, az igen volt. A legjobban viszont a The Great Gig in the Sky Tetszett nekem. Az énekesnő beleadta ami kell, plusz hozzá a kicseszett akusztika, a hely szelleme. Egészen nem volt semmi. Egy szó mint száz egyszeri, és megismételhetetlen folyodhoz méltó, nagyszerű koncert volt. Örök élmény. Ha másért nem is már ezért megérte elkezdeni építeni a metrót :)
Nem semmi koncert lesz ez. Ügyes voltam, gyors és bekerültem az első 200 jelentkező közé, akik pénteken a Rákóczi téri, épülő négyesmetró állomáson, 20 méter mélyen élvezhetik a Keep Floyding Pink Floyd tribute zenekar koncertjét. Hallgassátok meg a honlapjukon található anyagot! Vér profin nyomják a floydot ők is.
/
